Heads over Tails? An Exploration of Anatomical Arrangement within Cremation Urns from Bronze Age Hungary.

Abstract

Although cremation is a well-known and common method of mortuary treatment in prehistory, there is a relative lack of archaeological literature concerning post-burning rituals. A search of the Human Relations Area Files for ethnographic data on post-burning cremation practices reveals a wide variety of practices, suggesting that the examination of the deposition of cremated remains in the archaeological record should also be a fruitful avenue for research. This study introduces a simple yet broadly applicable statistical method for evaluating one aspect of the post-burning process in the archaeological record: the arrangement of bone fragments within burial urns. The ratio of cranial to postcranial elements was calculated for each level of microexcavated funerary urns from Békés 103, a Bronze Age cemetery located in southeastern Hungary. At contemporaneous sites in the Carpathian Basin, archaeologists have reported the practice of placing bones in urns in anatomical order with the extremities located at the bottom of the vessel and the crania located on top. This pattern was not
evident at the Békés 103 cemetery; however, this does not suggest there was not intentionality in the manner in which individuals were treated after death. Instead, the homogeneity of the distribution of cremated remains within urns may point to other mortuary practices. This study develops a useful method to systematically examine spatial aspects of cremated human bone from large cemeteries that can be used to better understand post-burning rituals in the past.

A hamvasztás az őstörténet korszakaiban jól ismert és elterjedt szokás, ennek ellenére a régészeti irodalmi források kevés esetben tesznek említést az esetleges hamvasztást követő rítusokról. A Human Relations Area Files (eHRAF) adatbázisában a hamvasztást követő rítusok néprajzi párhuzamai változatos szokásokról számolnak be, amely arra enged következtetni, hogy a régészeti lelőhelyekről származó hamvasztásos anyagok hasonló kutatása szintén új információkkal szolgálhat a kutatás számára.

Jelen tanulmányunk egyszerű, de széles körben alkalmazható statisztikai módszer bemutatására vállalkozik, amely segítségével a hamvasztást követő lépések egyikére következtethetünk; a hamvasztott csontanyag urnán belüli térbeli elrendeződésére kaphatunk választ. Vizsgálataink során a koponyatöredékek és posztkraniális vázelemek arányának meghatározása történt meg a bronzkorhoz köthető Békés-103 lelőhely (Délkelet-Magyarország)
hamvasztásos urnáinak mikroásatása során elkülönített rétegekben. A hasonló régészeti korhoz köthető leírásokban fellelhetők a maradványok anatómiai elkülönülése, a végtagokhoz tartozó csontrészletek az urna alsó részében, a koponya elemei pedig az urna felső részében jelentek meg. Ez az elrendeződés a Békés-103 lelőhelyen nem volt nyilvánvaló, ami nem jelenti az egyén halálát követő lépések esetében a szándékosság hiányát. Az elrendeződésben megfigyelhető homogenitás egyéb, a halált követő rítusok, lépések jelenlétére utalhat.

Jelen tanulmány egy olyan, a hamvasztott maradványok térbeli elrendeződésének szisztematikus vizsgálatára alkalmas módszer bemutatására vállalkozik, amely nagy méretű temetők esetében is alkalmazható, így hozzájárulhat a hamvasztást követő temetkezési lépéseinek jobb megértéséhez.